Novemberi nemtudom

  Elég rég írtam, de most igyekszem picit bővebben (és esetleg vidámabban) írni, mint egyébként szoktam. 
Szóval először is köszönöm szépen mindenkinek, aki tartja bennem a lelket és pátyolgat, remélem, hogy igazatok van, s minden jobb lesz itt. 42 (mi egyúttal az élet értelme is, ugyebár) nap és újra otthon. Budapest, te csodás - Blaha és Jászai, Andrássy, Dunapart és Király utca, Káposztásmegyer és Újpest, 4-es 6-os, 75-ös, kisföldalatti, ellenőrök, rendőrök és hajléktalanok, hiányoztok!
  Akkor kezdeném is, legyen ma az első téma a Diwali. Ez egy tradicionális hindu fényfesztivál, amit minden évben megrendeznek. Idén október 23-ára esett. India vacsora volt, amit persze kézzel kellett enni (multikulti, hah), illetve mindenki kapott egy piros pöttyöt a homlokára, ami tíz perc után, mikor is megszáradt, úgy elkezdett viszketni, mint a fene, de csak nem kaparhatod le, mert udvarias vagy, és különben is. Majd miután mindenki minimum Krisnává lényegült, elkezdődött a vacsora, amit az iskolai indiai diákjai és tanárai készítettek.  Az étel isteni volt, ráadásul vegetáriánus is, juhú. Ezután következett a tűzijáték, baromi hangulatos volt. Majd október 23. alkalmából a mellettem ülő szlovák srác magyarellenes vicceit hallgathattam, de sajnos annyira nevetett a saját poénjain, hogy nem értettem amit mondott, pedig biztos NAGYON humoros volt. Kár...
  Ugyanezen a héten volt az óraátállítás is, ami sokakat eléggé összezavart. A maláj srác sehogy sem akarta megérteni, hogy ez mégis miért jó neki. Valamint nagyon sokan lemaradtak a hétvégi reggeliről is, ugyanis a "régi" időszámítés szerint érkeztek. Halloween Party is volt, rengeteg zombival, boszorkánnyal és miegymással. 
  Az első dolgozatok sem várattak magukra soká, szünet előtt írtuk az elsőt matekól, a héten pedig angolból. Le sem merem írni, hogy hány pontos lett, tényleg nem szabadna iskolába járnom. A matek 11/5o, amiben az a vicc, hogy 35 ponttól nyilvánítják elfogadottnak. Az angol teszthez pedig hozzá sem tudtam szólni. Haha. 
  Valamelyik nap az egyik ír osztálytársam hírekett böngészett, majd nevetve fordult oda hozzám, hogy ez az internetadós cikk csak vicc, ugye? Kicsit meglepődött, mikor mondtam neki, hogy sajnos nem az. Látnotok kellett volna az arcát, mikor átszámítottam neki, hogy ez nagyjából fél eurót jelent. 
  Közben az egyik szobatársammal is volt egy kisebb (haha) konfliktusom, de egy közös muffinsütés csodákra képes, újra szent a béke. 
  Ma pedig voltam a World Press Photo kiállításon, megint nagyon jó válogatás született. 
  

U.i.: Sokan, akik idén jelentkeznek, írtak nekem üzenetet. Csak egy dolgot tudok mondanineketek srácok: sok sikert!

U.i.2: Még mindig nincsenek felzárkóztató angolóráim, kezdek kétségbe esni, tekintve, hogy az első vizsgák december 6-án lesznek (Mikulás, köszi szépen).