orsi hollandiában és ilyesmik

Nem fogok tobbet irni ide, mar nincs ra szuksegem. 

Elkezdődött

 Talán bocsánatkéréssel kéne kezdenem, hiszen február óta egyetlen egyszer sem írtam. Elkezdeni elkezdtem, számtalanszor. Írtam a másodévesek ballagásának napján, írtam a vizsgáim után, de mindent kitöröltem, nem éreztem elégnek, semmitmondó és üres volt.  
 
 Rettentően sűrű volt a második félév, egészen májusig nem volt szabad hétvégénk, ugyanis mindig valamilyen konferencia, megemlékezés, ünnepség, stb volt. Május után valamivel könnyebb volt, azonban csendesebb, szomorúbb is. Elballagtak és levizsgáztak a másodéveseink, s ez megrendített, hiába nem voltam annyira közel hozzájuk, egy-kettőjüket kivéve. Ezután a kollégiumban csak kilencvenen voltunk, a korábbi 175 helyett, de nem sok időnk volt emiatt szomorkodni, ugyanis az első évet lezáró vizsgák rohamosan közeledtek. Túléltük! És nem, nem kaptam jó jegyeket, nem mentem át mindenből. Július elsején fejeződött be az iskolaév, utána pár napot egy helyi magyar családnál töltöttem, majd hazautaztam Budapestre.

 -----

 Majd elérkezett augusztus vége is, miután a rengeteg hiszti is vita ellenére is, de visszajöttem. Azonban nem én voltam az egyetlen, aki legalább fontolóra vette ezt a lehetőséget. Az indiai lány nem tért vissza a második évre, valamint két elsőéves már az első hónapban hazament, a harmadik srác ma utazott haza.
A nyomás és az elvégzendő feladatok száma nagyjából megduplázódott a második évre (én mondjuk legalább a tízszeresének érzem, de mindegy), valamint az elsőévesekhez is hozzá kell szokni, a tanári gárda közel ötven százalékát lecserélték, az egyetemre való jelentkezések, ah ezzek szükséges vizsgák, stb.  
  Ebben az évben beindult az iskolában a Global Café, ahol az esemény nevéhez hűen globális problémákról van szó, kéthetente vannak a beszélgetések. A múltkorin például a menekültkérdés volt a fő téma, érdekes és picit megdöbbentő volt hallani mások gondolatait, véleményét ezzel kapcsolatban. Persze, ne olyan negatív véleményekre gondoljunk, mint az index.hu kommentelői, itt többnyire személyes jellegű, háborús övezetekből érkező, vagy korábban háborút megtapasztalt diákok és tanárok történetei segítettek megértetni a jelenlegi helyzetet. Persze, azért itt, a veszélyzónáktól távol is vannak nehéz helyzetek. Nagyon elbizonytalanító és megrendítő azt látni, mikor az egyik szír fiú tejes pánikban próbálja elérni a családját egy, a lakóhelyükön történt bombázás után. 



 Túl vagyok az első, UWC-ben töltött évemen. De már is itt jön a következő, ami minden szempontból nehezebbnek ígárkezik, mint az előző. Hurrá. 

kepeslap Olaszorszagbol

avagy mi mindenre jo egy bekekonferencia?

 Megint idougralos bejegyzesem lesz, de azt hiszem hogy ez tolem a legkevesbe sem szokatlan. Szoval volt az International Peace Conference a 23-i hetvegen, ami hatalmas esemenynek szamitott, hogy "az elso UWC-s, diakok altal vezetett nemzetkozi bekekonferencia" ami azert tenyleg nem hangzik semmmisegnek. A dolog tehat ugy nezett ki, hogy eleg sok UWC-iskolabol erkeztek diakok, unnepelyes vacsora, megnyito, beszedek, stb stb. Masodik nap voltak a workshop-ok, amiket diakok tartottak valamilyen, az orszagukban zajlo, oket kozvetve, vagy kozvetlenul erinto problemarol. Vegighallgathattuk peldaul egy orosz es egy belaruszi lany velemenyet az ukrajnai konfliktusrol, egy irakiet arrol hogy mi van most Irakban (aram es tiszta viz nem nagyon...), illetve a hollandok velemenyet a 'human trafficing'-rol, es meg nagyon sok kulonbozo temaju eloadas volt. Voltak meghivottak, akik beszedeket tartottak, kozuluk az egyik igazan erdekes volt, egyreszt mivel egy olyan ferfinak az unokaja, akit kivegeztek egy Hitler-elleni merenylet miatt, masreszt egyszer egyutt vacsorazott Szaddam Husszeinnel (nagyon edes kis bacsi egyebkent, mindenkivel jofej volt).
  Osszessegeben nagyon jo volt a konferencia, tartalmas, ertekes informaciokkal, habar kockazatos is. Ugyanebben az idoben katonakat vezenyeltek ki Belgium utcaira, ami eleg kozel van az iskolahoz, kb husz perc biciklivel. A konferencian vegig lathattunk a hatterben katonakat es biztonsagikat, ami nem meglepo: a Charlie Hebdo esemenyek visszhangjai alig halkultak el, az iskola nemzetkozi kozel 90 kulonbozo nemzetiegu diakkal, kivalo celpont lenne egy esetleges tamadasnak, raadasul a konferencia is kenyes temakat erintett. 
  Mivel a vilag minden tajarol jottek UWC-s diakok, ezert majd' mindenki hozott is valamit valakinek, az en postasom egy kepeslapot hozott egyenesen Olaszorszagbol! :) Rami kuldte nekem Duinobol, nagyon edes, meg mehecsket is rajzolt ra (igen, ez az egyik gyengem). Aztan egeszen beindult a "Maastrichti Magyar Maffia", ugyanis itt volt Balint (korabban az UWC Atlantic diakja volt, Walesben, most itt egyetemista) es Tomi (mostani elsoeves a nemetorszagi UWC-ben). Szoval lenyegebn nagyon jol telt az egesz, elveztem a dolgokat. 
  Mas: hivatalosan is veget ert az elso felev, ami bizony azt jelenti hogy a rettegett osztalyzatokat is megkaptuk. Nem azt mondom hogy buszke vagyok rajuk, de nem is vagyok csalodott, tudtam hogy nem fognak valami fenyesen alakulni. Az osztalyzas kicsit eltero mint az otthoni rendszer, itt 1-tol 7-ig lehet jegyeket szerezni, viszont legalabb 4-es osztalyzatot kell ahhoz elerni, hogy ne legyen bukasnak nyilvanitva a dolog. Szoval, a felevi jegyeim igy neznek ki: angol 4, rajz 6 (oke, emiatt kicsit buszke vagyok magamra), ESS 2 (szomorusag, de nem ertek meg mindig sok mindent - ez a kornyezeti targy egyebkent). Matekbol, foldrajzbol nem kaptam jegyet, a tanarok ugy iteltek meg hogy nem lenne fair osztalyozni, mert a nyelvi nehezsegek miatt az anyaggal sem tudok olyan utemben haladni mint a tobbiek. Meg ezek a jegyek nem is igazan szamitanak, ha fejlodo tendenciat mutatok, akkor lesznek jobbak is, de a fo: az EE (megint egy buta rovidites, tudom, tudom). Az EE Extended Essay-t jelent, az egyik targyadhoz kapcsoldoan kell irnod 4000 szot, tulajdonkeppen olyasmi mint egy diplomamunka. A leadasi hatarido kovetkezo osszel van, viszont most februar 9-ig (!!!!) kell eldontened, hogy mibol irod. Ketsegbe vagyok esve, nem kicsit... De megoldom valahogy, allitolag talpraesett kolyok vagyok, vagy mi a szosz. 
  Megint mas: a penteki angolorak mindig a discussion-classes, vagyis altalaban konnyed hangulatu, beszelgetos dolgok, minden heten mas-mas ember tart egy par perces eloadast a tobbieknek valamirol, ami mostanaban tortent az o orszagaban, majd ezutan mindenki velemyet meghallgatva kielemezzuk a tortenteket. Most penteken en voltam a soros, ket temat hoztam fel nekik, amibol valszthattak (6-an vagyunk a csoportban, igy nem volt tul nehez donteniuk), az egyik a ciganygyerekek szegregalasa az iskolakban, a masik az internetado volt Vida Ildiko tolmacsolasaval kiserve. Erdekes volt latni es hallani a tobbiek reakciojat, az egyik srac teljesen felhaborott es Berlusconi-t szidta (nem is ertettem), az etiop lany pedig nem ertette, hogy ez miert baj, naluk ez teljesen termeszetes. 
  Sok orank egyebkent valoban kulonosn folyik, ESS-en mostanabn makaronikat szamolunk egyesevel, majd megjeloljuk oket filccel, igy reprezentalva az emigraciot egy termeszeti populacion belul (mondjuk amig szamoltunk, kicsit ujra az altalanos iskola harmadik osztalyaban ereztem magam, de hat na). 
 Nagyon cuki de egyben furcsa dolog az, hogy a suliban alakulnak szerelmesparok. Ez oke, a dolog ott kezodik erdekesse valni, mikor teljesen kulonbozo kulturabol, kontinensrol szarmaznak. Az abszolut kedvencem az orosz lany az amerikai fuval (hehe), nagyon kis edesek! :) Plusz egy szepseg: nagyon jo, hogy a varos szelen van a suli, mert este, mikor kimegyek setalni, felnezek az egre es minden csillagot tisztan latok, ugyanis annyira keves a fenyszennyezes merteke. Meg egy kedvesseg (az utolso, igerem): a masodeveseknek most vannak az feleves vizsgaik, szegnykek, mindegyik teljesen ki van keszulve idegileg, es az elsoevesek minden evben - mar-mar hagyomanyszeruen - random sorsolnak masodevest az elsoevesnek, majd az elsovesnek  "kell" meglepni valamilyen modon a vizsgazot. En es egy masik elsoeves kozosen "osztozunk" egy kenyai madoevesen, neki talalunk ki kedves dolgokat. Meg nem jott ra, hogy kik a meglepetes baratai...
  Es meg valami: a ferbuaru szunetben egy host family-nel leszek elhelyezve, harom masik lannyal egyutt. A vicc az egeszben az, hogy az anyuka, akinel leszunk, eleg erosen vallasos, szabadidejeben egy imakort vezet. A kis csapat aki hozza megy, viszont a szoges ellentete, ugyanis egyikunk sem kereszteny vallasu. Egy japan, egy indiai (hindu, ugyebar) es egy marokkoi muszlim lany megy, illetve en, ainek semmi koze semmifele vallashoz. Erdekes lesz, mar varom az elso templomlatogatast... 


    update (nem Norbi): furcsa, de sokkal jobb erzes ugy blogolni, hogy nem csak sirankozom meg szomorkodom, hanem vidam dolgokrol is irok. 

Vissza Maastrichtba

 Megérkeztem. Ezt most lehet szó szerint érteni, mert visszajöttem az iskolába probléma nélkül, pl elveszett csomag, ahogy az történt karácsony előtt hazafelé. Meg lehet úgy is, hogy most tényleg jól érzem magam (meglepően jól), hogy itt lehetek. Sokkal nyugodtabb vagyok így, hogy voltam otthon, tudva, hogy majdnem mindenkivel majdnem minden rendben van, nem kell parázni az otthoni dolgok miatt, lehet az itteni dolgokra koncentrálni, ilyesmik.
  Hihetetlen jó érzés volt otthon, komolyan, szerintem még soha nem örültem így a 2-es villamosnak meg a kedvenc kocsmámnak (illetve igazából bárminek Pesten). Meg jó volt régi ismerősökkel újra találkozni, meg egyébként is, jaj :)
  És oké, ez a félév jóval hosszabb lesz (július 5-én repülök haza, gyenge 174 nap van addig hátra) mint az előző, de erre is van megoldás. Van egy kis naptáram, amibe minden hónapra írtam valami "nagyobb" dolgot, aminek lehet örülni. Január végén van például az International Peace Conference, amit idén a maastrichti suliban tartanak. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy Tomi, az egyik évfolyamtársam aki jelenleg a németországi UWC-iskolában van, szintén jön, ami tökjó. Februárban lesz egy hetes iskolai szünet, boldogság, alvás. Márciusra még nem találtam semmit, de áprilisra kaptam egy meghívást Dániába pár napra, ami megintcsak szuper. Meg különben is tavasz lesz, juhú! Mondjuk ma kicsit rámijesztett két holland, mikor közölték, hogy itt a tavasz csak áprilisban kezdődik... 
 Sulira visszatérve: most rajzon egy új projektet kellett elkezdeni, aminek a témája "Love", és az elején nem úgy ment a dolog ahogy azt én szerettem volna - minimál harcok a tanárral arról, hogy valóban provokatív/szexuális tartalmú-e az amit szeretnék megjeleníteni - de végül megoldódott a dolog és szabad kezet kaptam. 

És igazából még csomó mindenről akartam írni, de elfelejtettem (??pedig tuti fontos volt??). 

 Még UWC-ügyben: a jelentkezési határidő lezárult, innentől kezdve csak izgulni lehet, mást nem nagyon. Hajrá srácok! 

Picasso, prom és Culture Week

 Kezdem azzal ami most a leginkább boldoggá tesz: már csak 21 nap és otthon vagyok (Sára, Tomi, Petra, készüljetek♡)!
 Elég mozgalmas volt az elmúlt időszak. A múlt hétvégét Rotterdamban töltöttem a harmadévesem családjánál. Nagyon jól éreztem magam, a város pedig gyönyörű. Most szerdán pedig az iskolával mentünk Amszterdamba. Eléggé VIP-nek éreztük magunkat, mivel csak azokat vitték akik Visual Arts-ot vettek fel, ebből következik, hogy művészeti múzeumokat látogattunk meg. Voltunk egy Vivian Maier-kiállításon, illetve egy Marlene Dumas-tárlatot is megtekintettünk. Sajnos nagyon kevés időnk volt, negyven perc itt, negyven perc ott. A második múzeum utolsó termében (indulás előtt két perccel persze) találtam rá a legcsodásabb dolgokra: Picasso, Jackson Pollock és Diego Rivera egy helyen! Szerintem otthon a leghíresebb fetsmény amit láttam, talán a Feszty-körkép lehetett, de voltam vagy 6 éves, el lehet képzelni hogy ott és akkor mennyire fogott meg a dolog. :)
  Az iskolában ezen a héten zajlott a WENA Culture Week, ami a Western European and North American országokat mutatja be. Minden nap a hosszú-illetve ebédszünetben egy produkcióval készültek. Voltak tradicionális táncok, kvízek, filmvetítés, játékok, ételkostoló, stb. (Az egyetlen amit még mindig nem értek, hogy a görög lány miért itt képviselte az országát, és miért nem várt a balkán-hétig...) 
  A Culture Week zárásaként volt péntek este a Prom, "A Night among the Stars". Ezt kb végzősbálnak lehetne fordítani, vagyis mint otthon a szalagavató. Mondjuk itt nincs semmiféle szalagtűzés, ünnepi beszéd, keringő. Alapvetően csak egy nagyobb party, bálkirállyal és bálkirálynővel, mint az amerikai filmekben. A hangulat kb ilyen volt: https://www.youtube.com/watch?v=lkqtQ61k58E
  Az angol küzdelmemmel kapcsolatban annyit sikerült elérni, hogy átraktak egy másik angolcsportba, ahol sokkal kevesebbet várnak el, mint az emelt angolon. Viszont most 4 standard tárgyam van és 2 higher - ilyet az UWC iskolák szabályait követve nem lehetne csinálni, ebből következik hogy végre a vezetőségnek is feltűnt, hogy valami nincs rendben. A tanáraim amúgy nagyon aranyosak, már egyik sem lepődik meg ha, sírni lát az órán mert nem értek semmit. Valamint második félévtől elvileg lesznek felzárkóztató angolóráim, ami fantasztikus, tekintve hogy az első vizsgák december 14-ék kezdődnek. Hurrá. 
  Túl vagyok két újabb matekdolgozaton is, az egyik 1o/7 pontos lett (nagyon örültem, otthon még heti kétszeri korrepetálással is maximum hármas voltam), míg a másik 5o/4 pontos. A matektanár ezek után közölte, hogy valószínűleg megbuktatja az egész osztályt, amivel egy baj van: mi vagyunk a legalacsonyabb szintű matek-osztály, nem tudnának ennél lejjebb rakni. A nő amúgy szerintem azért van ekkora elvárásokkal felénk, mert higher matekot is tanít, és nem igazán tud mit kezdeni egy rakás gyerekkel, akik nem értik ás nem is szeretik a matekot. 
  Az egyik német lánnyal, akivel kb jóban vagyok, hétfőn kezdjük az egyhetes vegán kihívást. Arról is fogok majd írni, meg hogy itt milyen az adventi időszak, a Mikulás - ugyanis ezt a hollandok is ünneplik, csak itt Santaklaas-nak hívják az öreget, és december 4-én jön. Maastricht kb annyira ki van világítva mint ilyenkor az Andrássy, nagyon szép látvány. 

21 21 21 21 21 12 21 21 21 21 21 21 21 21  21 21  21 21 21 21 21 21 21 21 21 21 21 21 21 21 21 21 21 21 21 21 

 

Novemberi nemtudom

  Elég rég írtam, de most igyekszem picit bővebben (és esetleg vidámabban) írni, mint egyébként szoktam. 
Szóval először is köszönöm szépen mindenkinek, aki tartja bennem a lelket és pátyolgat, remélem, hogy igazatok van, s minden jobb lesz itt. 42 (mi egyúttal az élet értelme is, ugyebár) nap és újra otthon. Budapest, te csodás - Blaha és Jászai, Andrássy, Dunapart és Király utca, Káposztásmegyer és Újpest, 4-es 6-os, 75-ös, kisföldalatti, ellenőrök, rendőrök és hajléktalanok, hiányoztok!
  Akkor kezdeném is, legyen ma az első téma a Diwali. Ez egy tradicionális hindu fényfesztivál, amit minden évben megrendeznek. Idén október 23-ára esett. India vacsora volt, amit persze kézzel kellett enni (multikulti, hah), illetve mindenki kapott egy piros pöttyöt a homlokára, ami tíz perc után, mikor is megszáradt, úgy elkezdett viszketni, mint a fene, de csak nem kaparhatod le, mert udvarias vagy, és különben is. Majd miután mindenki minimum Krisnává lényegült, elkezdődött a vacsora, amit az iskolai indiai diákjai és tanárai készítettek.  Az étel isteni volt, ráadásul vegetáriánus is, juhú. Ezután következett a tűzijáték, baromi hangulatos volt. Majd október 23. alkalmából a mellettem ülő szlovák srác magyarellenes vicceit hallgathattam, de sajnos annyira nevetett a saját poénjain, hogy nem értettem amit mondott, pedig biztos NAGYON humoros volt. Kár...
  Ugyanezen a héten volt az óraátállítás is, ami sokakat eléggé összezavart. A maláj srác sehogy sem akarta megérteni, hogy ez mégis miért jó neki. Valamint nagyon sokan lemaradtak a hétvégi reggeliről is, ugyanis a "régi" időszámítés szerint érkeztek. Halloween Party is volt, rengeteg zombival, boszorkánnyal és miegymással. 
  Az első dolgozatok sem várattak magukra soká, szünet előtt írtuk az elsőt matekól, a héten pedig angolból. Le sem merem írni, hogy hány pontos lett, tényleg nem szabadna iskolába járnom. A matek 11/5o, amiben az a vicc, hogy 35 ponttól nyilvánítják elfogadottnak. Az angol teszthez pedig hozzá sem tudtam szólni. Haha. 
  Valamelyik nap az egyik ír osztálytársam hírekett böngészett, majd nevetve fordult oda hozzám, hogy ez az internetadós cikk csak vicc, ugye? Kicsit meglepődött, mikor mondtam neki, hogy sajnos nem az. Látnotok kellett volna az arcát, mikor átszámítottam neki, hogy ez nagyjából fél eurót jelent. 
  Közben az egyik szobatársammal is volt egy kisebb (haha) konfliktusom, de egy közös muffinsütés csodákra képes, újra szent a béke. 
  Ma pedig voltam a World Press Photo kiállításon, megint nagyon jó válogatás született. 
  

U.i.: Sokan, akik idén jelentkeznek, írtak nekem üzenetet. Csak egy dolgot tudok mondanineketek srácok: sok sikert!

U.i.2: Még mindig nincsenek felzárkóztató angolóráim, kezdek kétségbe esni, tekintve, hogy az első vizsgák december 6-án lesznek (Mikulás, köszi szépen). 

  

  
  

Félidőben

  Közel járok a félidőhöz, hiszen már 53 napja vagyok itt s még 6o nap van hátra addig, míg végre otthon leszek. 
Sok minden van, amivel még mindig nem tudtam megbarátkozni, illetve hiányolom. Sorrendben: csönd, egyedüllét, segítség. 
  Itt sosincs csönd (hiába van ősziszünet, és utazott el valahová a kollégisták háromnegyede, mégis olyan hangosak, mintha MINDENKI itt lenne), még a tanulószobában is mindig viháncol, kopogtat, skypeol hangosan, viccet mesél, vagy csak visong valaki. Értem én, hogy jó a kedvük, de légyszi, legyenek már tekintettel a másikra is. 
  Az egyedüllét megint vicces, hiszen legalább négyen laknak minden szobában, egy emeleten kb 24 ember, három épület, 25o bentlakóval. Épp ezért élveztem nagyon, hogy Ella (a másodévesem) családja meghívott magukhoz pár napra. Rendes ágyban alhattam emeletes helyett, olyan zenét hallgattunk, amit szeretünk, sütit sütöttünk úgy, hogy nem 12-en voltunk egyszerre egy három személyre szabott konyhában, kádban fürödhettem (!!), és volt igazi magyar étel. Palacsinta, jaj :) 
  Segítség - itt főképp a kezdő angolosokra gondolok, pl én, akiknek nincs semmilyen felzárkóztatás vagy hasonló (pedig biztos vagyok benne, hogy lenne rá pénz, hiszen az iskolát még a holland állam is támogatja anyagilag). Jelszó: találd fel magad! Szerencsére Ella sokat segít az angolban, illetve a matekban is. 
  Ó, matek. Hát igen. Ez az a tantárgy, amiből otthon is mindig a bukás szélén egyensúlyoztam, még akkr is, mikor jártam korrepetálásra. A szünet előtt írtuk az első tesztet, remélem hogy azért kapok rá valami értékelhetőt.  Az osztályzás megint érdekes - az osztályzatok egy egytől hétig terjedő skálán mozoghatnak, de legalább négyest kell kapnod ahhoz, hogy ne bukj meg. Logikus, nem? 
  Amúgy majdnem voltam barlangmúzeumban...de mikor megtudtuk, hogy 1o euróba kerül, akkor inkább elmentünk fagyizni. Meg voltunk Belgiumban egy kisebb biológia és környezet kiránduláson, sosem gondoltam volna, hogy egy tízszer tízes négyszetben ennyi minden él, még téli álmát alvó darazsat is kiástunk :(
  Az időjárás pedig már nem olyan jófej, mitn volt, folyamatosan esik, éljen!

 

Eltelt egy hónap

photo_on_2014-09-23_at_20_10_1411916750.jpg_640x480

  Szóval képpel illusztrálom, hogy mennyire vagyok fáradt és kétségbeesett (itt egyébként épp matekos videót hallgatok, és próbálom megérteni az akcentust felirat nélkül - nem sikerült). 
  A múlt hetemet megint a tantárgyaimmal való szórakozással töltöttem, ugyanis nem bírom tovább a Design Technology-t, muszáj lecserélnem, viszont így sajnos a spanyol is eltűnik. Lesz viszont helyette emelt rajzom és környezetem, szóval minden rendben. Az emelt rajzhoz hozzátartozik, hogy amikor mondtam a rajztanárnak, hogy szeretném felvenni a tárgyát, közölte, hogy hát ehhez bizony portfólió is szükséges - szóval futás az Action-be (ez a bolt egyébként Maastricht józsefvárosi piaca, MINDENT lehet kapni) festékért és szükséges dolgokért. Majd elkezdeni festeni, a fotóimat letöltögetni innen-onnan, három órát aludni,  idegeskedni, és izgulni, hogy vajon mit fog szólni hozzá. Jelentem: sikerült, Ms Jackson elismerően hümögött, ebbe-abba belekérdezett, majd kijelentette, hogy felvehetem az emelt rajzot. "Örülünk, Vincent?" 
  Értek, bizonyos fokú meglepetések is, az egyik osztálytársammal szemben azóta sem vagyok képes leplezni az undoromat. Történt ugyanis, hogy az angoltanár levetített nekünk egy videót, amiben archív felvételek vanak különböző háborús- és katasztrófahelyzetekről. Az egyik izraeli lány az egész videó alatt a telefonját nyomkodta, néha-néha felnézett, azonban amikor halott palesztin kisgyerekeket és síró szülőket mutattak, ő mosolygott. Értem én, hogy otthon ez van beléjük nevelve, de azért mégsem kéne... Vagy amikor arról kellett beszélni, hogy ki látott már élőben ilyen helyzetet, és hosszasan ecsetelte, hogy a palesztinok mi minden rosszat tettek az ő országával, mikor az izraeliek mindig is csak segítették őket... Mindezt a zsidó újév másnapján. Gyönyörű.
  Iletve magyarkodtam is, csaptunk egy laza kis "Hungarian night"-ot, mi a Magyar Maffia, nevezetesen Bálint, Johanna, Ella és én. Jó volt nagyon, és jövőhétre is be van tervezve egy magyaros főzőcskézés. 
  Hangulat továbbra is valahol tíz per négy körül cikázik, ennél rosszabb már remélhetőleg nem lesz. Még 82 nap, és hazamegyek karácsonyozni, azt már fél lábon is.
  Voltam a maastrichti Bonnefanten Museum-ban is, csudiszép! És a maastrichti egyetemen is, ugyanis itt kezdődik majd novemberben a service-m (igen, nem csak Magyarországon van diák-közmunka), a Books4life-nál, ami egy second hand könyvesbolt, és nagyon kis szép :) 
  Ó, és a héten kaptunk egy új szobatársat is, Billy-nek hívják és Svédországból jött... Egy ikeás könyvespolc, hurrá. 

Az említett videó egyébként ez: https://www.youtube.com/watch?v=yN4Uu0OlmTg 

 


 

 

P, mint panasz

  Túl vagyok az első tanítási héten, az első kisebb kiboruláson, és még oly sok minden máson.
Ezen a héten voltam igazi "pirospoharas" szülinapi bulin (Ella, mégegyszer: isten éltessen!), szenvedtem biciklibalesetet, spanyol ábécét reppeltem, dühöngtem, voltam afrikai tánc-órán, féltem, nevettem, kétségbe estem és próbáltam élvezni az itteni "új" életem. Nem mindig sikerül. 
  Mikor úgy érzed, hogy te vagy a legrosszabb, a legostobább, a legértetlenebb - mert egy egyszerű, tananyaggal kapcsolatos kérdést nem értesz - akkor azért kicsit elgondolkozol azon, hogy biztos jó helyen vagy-e, tényleg megérdemelted-e az ösztöndíjat, s egyáltalán, képes leszel-e teljesíteni, megfelelni a követelményeknek, és neadjisten még szocializálódni is... 
  Annyi minden kavarog a fejemben - aminek legalább a felét nem írhatom le, hogy ne keltsem rossz hírét senkinek s semminek - hogy nem tudok választani közülök. Miről írjak? Hogy a spanyoltanár úgy tanít, hogy simán kihagy betűket az abc-ből? Hogy az UWC iskolák úgy hirdetik magukat, mint akik "felkészültek az angolul kevésbé beszélő diákok fogadására is" - mert ez így, ebben a formában nem igaz, a tanároktól semmiféle felzárkoztatást nem tudsz igényelni. Esetleg az, hogy az osztályfőnököm az a tipikus "értem a problémád, de nem tudok vele mit kezdeni"?Vagy az is kedves, mikor szólsz a konyhán, hogy vegetáriánus vagy - erre ott figyel a csirke a tányérodon...
Sajnálom, de most túl dühös vagyok (magamra), ahhoz hogy fel tudjam sorolni ennek a hétnek a pozitívumait is, mert most nem látok semmi ehhez hasonlót. 
  De, talán mégis: allárgiás vagyok valamire, ezaz. :) 

Az utolsó szabad hétvége édes ízével a szánkban...

...várjuk a hétfőt. Nincs több nyugis, lazázós szombat-vasárnap, mert kezdődik a tanítás. Az órarendünket persze csak aznap reggel tudjuk meg - miért is ne... 
   Ma találkoztam a városban Bálinttal, néhányótoknak valószínűleg ismerősen csenghet a neve, hiszen ő is UWC-s, az Atlantic College-ban tanult, most pedig a maastrichti egyetemen. Sok mindenről szó esett, többek közt a holland giccsről (ne akarjátok tudni, hogy az milyen), akcentusokról, UWC-s sztorikról, blogolásról, tantárgyakról, tapasztalatokról. Köszibálint! :)
    Tegnap délután volt a Talent Show, ez afféle ki mit tud-kategória (illetve ki mit nem tud). Volt egy (szerencsére) igen rövid musical, csoportos tánc, zongora, gitárduó, dobszóló egy Foo Fighters számra (szentségtörés, brr), a Bollywood - a suli "arabindiai" tánccsoportja - maradandó élményt nyújtott. Utána pedig a Black and White Party következett, itt a dresscode természetesen fekete-fehér volt, fűszerezve némi általános iskolai "sulibuli" fílinggel. 
     Az emeletünkön mindig hatalmas nemzeti bulik vannak, kedden az ázsiaiak gyűltek össze, ma pedig a Latin Mafia - Shakirához még hozzá kéne szoknom. Volt középeurópai party is, annyira nem izgatott a dolog, így kihagytam (nem vagyok antiszociális, igazán). 
   

És egy utóirat azoknak, akik esetleg aggódnának miattam: igen, jól vagyok, a skypeom továbbra sem működik - illetve csak azt nem hallani amit én mondok, a többi funkcionál, eleget alszom és eszem, pár barátra is szert tettem, minden jó. Komolyan :)

 

Plusz ha valakit érdekel, itt olvashatja Bálint blogját: http://maaseltov.blog.hu/

 

 

 

 

 

 

süti beállítások módosítása