orsi hollandiában és ilyesmik

11 napos baby scholar vagyok, hurrá!

   Bátran kijelenthetem, hogy túléltem az első tíz napot mindeféle sérülés, házirendsértés, baleset, fegyelmi eljárás nélkül (van akinek nem igazán sikerült, de kérem, lázadó lelkek mindenhol vannak)!
   Túl vagyunk az orientációs heten is, ami kb egy általános iskolai jellegű nyílt napnak felelt meg. Kis csoportokban nyerhettünk betekintést az órák menetébe és atmoszférájába - a kémia-és biológiatanárok még rappeltek is a kedvünkért (jaj). Így ért az a kellemetlen meglepetés, hogy megtudtam, Self Taught-on tíz, tíz, TÍZ könyvet kell elolvasnunk, ami alapesetben nem számítana soknak, de ha hozzávesszük, hogy itt mindent angolul tanulunk, plusz a kötelező aktivitások... Itt már kezdtem kétségbe esni.
    A következő mélypont az volt, mikor azzal szembesültem, hogy az angol tesztem nem lett elég jó ahhoz, hogy felvehessem B-nyelvként emelt óraszámban (nem értem ebben a logikát egyébként, de mindegy), így gyakorlatilag át kellet variálnom az összes tárgyamat. Az eddigi listám ugyanis úgy nézett ki, hogy emelten tanulom/tanulnám az angolt, a földrajzot és rajzot, alapszinten pedig a magyart, a matekot, és az ESS-t (ezzel a tárggyal húzták el az orrom előtt a mézesmadzagot, mivel ez a tárgy szociális problémákkal, fenntarthatósággal, környezetvédelemmel foglalkozik - ugye milyen jól hangzik?!). Azt azonban nem tudtam korábban, hogy az iskola indít "Spanish ab initio"-tárgyat is, ami ugye megint túl jól hangzik... Megpróbáltam hát hetedik tárgyként felvenni. A keret azonban csak hat tantárgyat enged, "mivel ez az IB", így közelharcokat kellett vívnom a tanárokkal azért, hogy sikerüljön amit szeretnék. Egyébként kipróbáltam mindent, könyörögtem, érveltem azzal, hogy spanyol művészeti egyetemre szeretnék menni, hogy az angol és a spanyol rokon nyelvek s ez segítene a tanulásban is, mondhatok hogy Spanyolország királynője akarsz lenni, bármit - semmi eredmény. Majd amikor megérkezett a megmentőm (Ella, örök hála, és szivárványos cukorpónik, hiszen tudod), az ügy másfél perc alatt el is lett intézve. Egy tolvonással átkerültem emelt angolra (ezaz), és spanyolom is lesz (juhú). Viszont így le kellett hogy mondjak az emelt rajzról (nem látjátok milyen szomorú a kis szívem), lesz helyette dizájn technológiám - mint tudomány. Igen, komolyan. Hogy örülne most drága Zsuzsa néni, az általános iskolás technikatanárom, hogy az imádott tantárgyát tudománynak minősítették - az osztályfőnököm ugyanúgy idézőjelben említi tudományként, mint a diákok jó része. És lesz földrajzom - mint humán tantárgy. Aha. Ne kérdezzétek, én sem értem, de "ez az IB"...
     Szóval a listám jelenleg így fest: emelt szint - angol, földrajz, dizájn technológia (ugye mindenki hallja a gúnyos hangsúlyt), alap szint - magyar, spanyol, matek. 
     Komolyan, kezdem azt hinni, hogy ez rosszabb mint a Neptun. :(

első benyomások Maastrichtról

Repterek

Attól tartok, hogy a franfurti reptér és az itt dolgozók német akcentusa nem fog felkerülni a “Dolgok, amiket nagyon szeretek”-listámra. Szép de személytelen.  Az amszterdami reptéren szerencsére már jártam ezelőtt is, remélem hogy nem fogok eltévedni (aki egy kicsit is jobban ismer, az tudja, hogy milyen bénán tájékozódom).

 

Idő

Az a helyzet, hogy az idő tényleg relatív (igen, ebben a bejegyzésben ilyen csodás közhelyeket fogok puffogtatni).  Mikor júniusban megtudtam az ideutam időpontját, úgy voltam vele, hogy “á, rengeteg időm van még addig”, de rá kellett jöjjek, hogy ez azért nem egészen így van.  Nagyon gyorsan elszaladt ez a nyár. Túl gyorsan…

Itt ülök a franfurti reptéren a csatlakozásra várva, azzal a tudattal az elmémben, hogy másfél óra múlva Hollandiában vagyok, és az elkövetkezendő két évemet – kis szünetekkel – ott is fogom tölteni.  

 

Érzések

Sokféle érzés keveredik most bennem. Bizonytalanság, kudarcoktól való félelem, kíváncsiság, kaland-és tudásvágy, egyedüllét, vágyak és álmok, kérdések – válaszok nélkül.

 

 

Szobatársak

Négyen vagyunk egy szobában (a harmdikon, minden egyes alkalommal igazi buli a fel-ás lejutás).  Vic, egy holland lány, Hongyi, egy kínai lány, és Yaqeen Irakból. Két elsőéves és két másodéves: tökéletes csapat leszünk! J

 

 

College

Őszintén bevallom, nekem nem tetszik a suli és a kolégium épülete,mert túl futurisztikus – legalábbis nekem. Mindenhová a saját nevedre szóló kártyával jutsz be, kicsit CIA fílinges a dolog… L Kicsit úgy érzem magam mint Angyalföldön a panelek közt. Bulika. Ráadásul az itteni regisztáció sokkal  bulibb, mint otthon másfél óra az okmányirodában. 

 

 

Akcentus és nyelv

Pro: Még mindig borzalmas problémáim vannak az angollal, az esetek 9o százalékában magát a kérdést sem értem, nem hogy válaszolni tudjak… Vicces lesz így  tanulni.
Kontra: Mindenki nagyon segítőkész, és ha valamit rosszul mondok, igyekeznek a lehető leggyorsabban kijavítani.  

Város

Maastricht csodálatos hely, nagyon hangulatos és legfőképp gyönyörű hely! Minden eldugott, zegzugos kis utcáját imádom!

 

 

 

Aki esetleg szeretné némileg vizuálisabban is megtekinteni, hogy mi történik velem, az megteheti itt:
instagram.com/kottazur

Már nincs sok hátra...

Igen, pár napig újra ithon! 

Három hetet töltöttem Norvégiában, az ottani UWC iskolában, egy angol gyorstalpalón.
Élménydús volt, bár arra sajnos rá kellett jöjjek, hogy Norvégia nekem túlontúl nyugodt. 
Gyönyörű hely, csodálatos emberek - röviden talán így lehetne összefoglalni. Minden percét rettentően élveztem (még azt is, mikor annyira zuhogott az eső, hogy semmit sem tudtunk csinálni), hatalmas élmény volt nekem ez a kis idő külföldön. 

Persze nem ment minden tökéletesen, az angolommal voltak KISEBB gondok, khm.. :D De ezen is javítottam valamennyit, Nathalia - a Costa Rica-i lány - meg is jegyezte, hogy három hét eltetltével már majdnem tud is velem beszélgetni fordítóprogram nélkül...
A társaság nagyon változatos volt, volt köztünk norvég, román, egyiptomi, eritri, arab, latin-amerikai, lengyel, szlovák, madagaszkári, argentin, etióp... Mind mid csodálatos emberek, néhányan ráadásul elég különleges szituációkban. Mivel a norvég iskolát a vöröskeszt is támogatja, sok olyan fiatalnak is megadatik az itt tanulás lehetősége, akinek valamilyen balesete volt, vagy testi hibával született. (Néha kicsit degradáló is, hogy a műlábú srác jobban fut nálad, de hát ez ilyen.) 
A program nagyjából hasonló volt mindennap, délelőttönként "lazább" angolórák, délután különböző foglalkozások, pl foci, jóga, vetélkedők, csapatjátékok.

A legjobban nem is a beszédtől, hanem a repüléstől féltem, mert utazós betegségem van, de szerencsére nem volt olyan rossz mint vártam. A bergeni reptér ráadásul az egyik kedvenc helyemmé vált, miután több mint 14 (igen, tizennégy) órát vártunk arra, hogy mindenki megérkezzen... Ezen kívül talán csak az volt nagyon rossz számomra, hogy soha, egyetlenegy percre sem lehettem egyedül. 

Rengeteg élménnyel gazdagodtam, de néhány dolgot még mindig próbálok elraktározni az agyam "megértő" polcára. Például miért mondja azt valaki, hogy szeretne örökké élni, miközben nincs meg a fél karja, és a lábai sem épek? Hihetelen dolgokat meséltek nekem ezek a srácok, az egyik fiú - Melvin - például azért van kerekesszékben, mert El Salvadorban, egy utcai lövöldözés során meghalt három barátja, őt pedig meglőtték és lebénult. És mégis boldog, és borzasztóan erős, sokkal erősebb nálam. Mindenkinél.

Az abszolút kedvencem pedig, az, mikor meg kell értetni velük azt, hogy te magyar cigány vagy. Vagy fogalmuk sincs róla, hogy kik a cigányok, vagy visszakérdeznek, hogy akkor te most nem is magyar vagy?

Ráadásul nemcsak, angolul, hanem egy icipicit spanyolul is megtanultam (számokat és néhány szót), mivel általában a latinokkal töltöttem az időm, nagyon szép nyelv. 

És már csak 8 nap és utazom Amszterdamba, nagyon izgalmas. :)


Szóval goodbye, adíos, viszlát

 

első bejegyzés (azaz egy kreatív cím)

Kedves mindenki/bárki/olvasó,

a közepétől kezdeném, ha nem haragszol. Hollandiába megyek. Két évre. (mielőtt bárki rettentő viccesnek érezné magát, tanulni megyek). ugyanis kaptam egy UWC-s ösztöndíjat. hogy mi az az UWC? United World Colleges - egy nemzetközi szervezet, amely kétéves ösztöndíjakat ajánl válogatott diákoknak a világ különböző országaiból.

Maastricth-ba, a holland UWC iskolába fogok járni ősztől. Izgalmas, nem? Sőt, nyáron Norvégiába is eljutok, egy nyelvtáborba, szintén ennek a programnak a keretér.

Most még eléggé az előkészületeknél járunk, útlevél és papírok intézése, e-mailezgetés a holland iskolával (ami már csak azért is különösen izgalmas tudok angolul), megtalálni azt a kabátot ami a kinti időjárásnak és nekem is megfelel, úgy szervezni a maradék nyaram, hogy minden barátomra és ismerősömre jusson elég időm.

Brr, papírmunka, utálom. :( (tudomtudom, ennyi szenvedést megér)

Szóval, aki esetleg mégis szeretne velem találkozni: július 24-ig még itthon vagyok, ráérek.

De nem csak én megyek, rajtam kívül vannak még jópáran akik itthagyva hazánkat, máshol fognak tölteni két évet. Olaszország, Szingapúr, Németország, Örményország, ilyesmik. Egyik sem rossz, sőt sőt sőt.

És ezen a blogon néha megtalálható leszek, meg majd lesznek képek kintről, benyomások-érzések-hangulatok-rosszkedvek-honvágyak.

 

Orsi voltam, sziasztok

 

süti beállítások módosítása