Szóval képpel illusztrálom, hogy mennyire vagyok fáradt és kétségbeesett (itt egyébként épp matekos videót hallgatok, és próbálom megérteni az akcentust felirat nélkül - nem sikerült). 
  A múlt hetemet megint a tantárgyaimmal való szórakozással töltöttem, ugyanis nem bírom tovább a Design Technology-t, muszáj lecserélnem, viszont így sajnos a spanyol is eltűnik. Lesz viszont helyette emelt rajzom és környezetem, szóval minden rendben. Az emelt rajzhoz hozzátartozik, hogy amikor mondtam a rajztanárnak, hogy szeretném felvenni a tárgyát, közölte, hogy hát ehhez bizony portfólió is szükséges - szóval futás az Action-be (ez a bolt egyébként Maastricht józsefvárosi piaca, MINDENT lehet kapni) festékért és szükséges dolgokért. Majd elkezdeni festeni, a fotóimat letöltögetni innen-onnan, három órát aludni,  idegeskedni, és izgulni, hogy vajon mit fog szólni hozzá. Jelentem: sikerült, Ms Jackson elismerően hümögött, ebbe-abba belekérdezett, majd kijelentette, hogy felvehetem az emelt rajzot. "Örülünk, Vincent?" 
  Értek, bizonyos fokú meglepetések is, az egyik osztálytársammal szemben azóta sem vagyok képes leplezni az undoromat. Történt ugyanis, hogy az angoltanár levetített nekünk egy videót, amiben archív felvételek vanak különböző háborús- és katasztrófahelyzetekről. Az egyik izraeli lány az egész videó alatt a telefonját nyomkodta, néha-néha felnézett, azonban amikor halott palesztin kisgyerekeket és síró szülőket mutattak, ő mosolygott. Értem én, hogy otthon ez van beléjük nevelve, de azért mégsem kéne... Vagy amikor arról kellett beszélni, hogy ki látott már élőben ilyen helyzetet, és hosszasan ecsetelte, hogy a palesztinok mi minden rosszat tettek az ő országával, mikor az izraeliek mindig is csak segítették őket... Mindezt a zsidó újév másnapján. Gyönyörű.
  Iletve magyarkodtam is, csaptunk egy laza kis "Hungarian night"-ot, mi a Magyar Maffia, nevezetesen Bálint, Johanna, Ella és én. Jó volt nagyon, és jövőhétre is be van tervezve egy magyaros főzőcskézés. 
  Hangulat továbbra is valahol tíz per négy körül cikázik, ennél rosszabb már remélhetőleg nem lesz. Még 82 nap, és hazamegyek karácsonyozni, azt már fél lábon is.
  Voltam a maastrichti Bonnefanten Museum-ban is, csudiszép! És a maastrichti egyetemen is, ugyanis itt kezdődik majd novemberben a service-m (igen, nem csak Magyarországon van diák-közmunka), a Books4life-nál, ami egy second hand könyvesbolt, és nagyon kis szép :) 
  Ó, és a héten kaptunk egy új szobatársat is, Billy-nek hívják és Svédországból jött... Egy ikeás könyvespolc, hurrá. 

Az említett videó egyébként ez: https://www.youtube.com/watch?v=yN4Uu0OlmTg