Vissza Maastrichtba

 Megérkeztem. Ezt most lehet szó szerint érteni, mert visszajöttem az iskolába probléma nélkül, pl elveszett csomag, ahogy az történt karácsony előtt hazafelé. Meg lehet úgy is, hogy most tényleg jól érzem magam (meglepően jól), hogy itt lehetek. Sokkal nyugodtabb vagyok így, hogy voltam otthon, tudva, hogy majdnem mindenkivel majdnem minden rendben van, nem kell parázni az otthoni dolgok miatt, lehet az itteni dolgokra koncentrálni, ilyesmik.
  Hihetetlen jó érzés volt otthon, komolyan, szerintem még soha nem örültem így a 2-es villamosnak meg a kedvenc kocsmámnak (illetve igazából bárminek Pesten). Meg jó volt régi ismerősökkel újra találkozni, meg egyébként is, jaj :)
  És oké, ez a félév jóval hosszabb lesz (július 5-én repülök haza, gyenge 174 nap van addig hátra) mint az előző, de erre is van megoldás. Van egy kis naptáram, amibe minden hónapra írtam valami "nagyobb" dolgot, aminek lehet örülni. Január végén van például az International Peace Conference, amit idén a maastrichti suliban tartanak. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy Tomi, az egyik évfolyamtársam aki jelenleg a németországi UWC-iskolában van, szintén jön, ami tökjó. Februárban lesz egy hetes iskolai szünet, boldogság, alvás. Márciusra még nem találtam semmit, de áprilisra kaptam egy meghívást Dániába pár napra, ami megintcsak szuper. Meg különben is tavasz lesz, juhú! Mondjuk ma kicsit rámijesztett két holland, mikor közölték, hogy itt a tavasz csak áprilisban kezdődik... 
 Sulira visszatérve: most rajzon egy új projektet kellett elkezdeni, aminek a témája "Love", és az elején nem úgy ment a dolog ahogy azt én szerettem volna - minimál harcok a tanárral arról, hogy valóban provokatív/szexuális tartalmú-e az amit szeretnék megjeleníteni - de végül megoldódott a dolog és szabad kezet kaptam. 

És igazából még csomó mindenről akartam írni, de elfelejtettem (??pedig tuti fontos volt??). 

 Még UWC-ügyben: a jelentkezési határidő lezárult, innentől kezdve csak izgulni lehet, mást nem nagyon. Hajrá srácok!